1. |
Nagykislány
03:25
|
|||
Gimibe jár, mindig jól tanul,
a világ önző szabadságán elámul.
Este házit ír, partizik,
Haza csak a tánctól bódultan, időben érkezik.
Mert ő a felnőtt, a mama kis kedvence
S mikor senki sem várná, jön a sors bukfence.
El jön a fiú, a nagy szerelem,
Úgy hiszi, „örökké ő lesz az életem”.
Nyílik a világ, a rózsaszín végtelen,
„miért boldog?” a szülő felfogni képtelen.
Vágyba fúlt délutánok, s álbarátnős éjjek,
Házasság, család, mind vonzó jövőképek.
Hey lány!
Hey lány!
A szerelem sodrán.
Ez az az út,
Ilyen az az út,
mely boldogságból, s álomból alakult?
Vigyázz, rózsaszín lencséid összetörnek,
S majd kislánynak érzed magad, nem nőnek.
El jön a nap, s az örökké végetér,
vak káoszba fúl a szenvedély.
Nyílik a világ, üres a végtelen,
illúziót vesztve felnőtt hirtelen.
Lázadni kezd, hogy mutassa, nem fél,
új utat keres, a régiből nem kér.
Egyetemre jár, mindig jól tanul,
Az otthoni értékrenden már csak ámul.
Este határt sértve partizik,
Néha emlékszik is, ha szobára felviszik.
Mert ő a nő, a felnőtt, és érett,
Ki a kamaszkort kihagyva valahol eltévedt.
Hey lány!
Hey lány!
A szabadság sodrán.
Jó ez az út?
Kell ez az út?
Az alkoholos, kéjmámoros alagút?
Kalandjaid lassan összetörnek,
Most nagylánynak érzed magad, nem nőnek.
|
||||
2. |
Nincs szó
02:17
|
|
||
Csendet vár mindahány, minden nagy király.
Csendet kér az ősanya, csendért rí a kisbaba: nincs szó.
Csendet kér a félhomály, csendet kér, ki él.
Csendet kér, ki rég halott, csendet kér, ki itthagyott.
Csendet kér a bús magány: nincs szó.
Szólnék én, de nem tudok, nincs kihez már rég,
Szólnék én a fához is, szólnék én a szélhez is: nincs szó.
Szólnék én a szóhoz is, de elhagytam már rég.
Sírnék én, mint kisbaba, kérnék úgy, mint ősanya,
Kérném úgy, mint nagy király: nincs szó.
Ha szót kapok, hát szót kapok, szólni nincs erőm.
Elvette a bús magány, elvette a félhomály: nincs szó.
Elvette, és itthagyott ki elment, és eltávozott.
Elvette a kisbaba, elvette az ősanya,
Csendet kért, most megkapta: nincs szó.
|
||||
3. |
Távoli Csillag
02:48
|
|||
Távoli csillag
A fénytelen égen
Csak egy csillag ragyog,
Egy apró pont a végtelenben,
Ez a pont én vagyok.
Tiszta fényem téged kábít,
Sejtelmesen megvilágít,
Simogatva hozzám csábít,
Látlak, a világ nem számít.
Szelíd fényem ölel körül,
Összezavar mindent belül,
Emlék, álom messze kerül,
Minden feledésbe merül.
Halvány fényem éltet téged,
Enyém már az egész lényed,
Feladnék én mindent érted,
Pedig te nem is kérted.
Álmaimmal védelmezlek,
Sugarammal körbeveszlek,
Talán egyszer boldoggá teszlek,
Fényemmel az égig emellek.
|
||||
4. |
||||
Keresd meg a lányt
Emlékszel még, ugye,
A kamasz éveinkre,
Ahogy együtt volt az a néhány
Jó barát?
Nosztalgikus a nóta,
Mert szétszéledt azóta,
Az a szépreményű, jó kis
Társaság.
És emlékszel, ugye, a lányra,
Aki oly sokáig várta,
Hogy beleszeressen végre
Valaki?
S hogy a valaki te lettél,
Arról nem is igen tehettél,
De azért nem kellett neked kétszer
Mondani.
Elmentek a régi barátok.
És nem jönnek soha vissza már
De keresd meg a lányt!
Tudom, hogy megtalálod.
Kicsit haragszik ugyan rád,
De azért
Visszavár.
Értsd meg, kérlek,
Szeret valóban téged,
Pedig furcsa vagy néha
Igazán.
Színjátékot ne tervezz!
Nem kell semmilyen jelmez.
Csak menj már, mert vár rád
Az a lány.
Elmentek a régi barátok.
És nem jönnek soha vissza már.
De keresd meg a lányt!
Tudom, hogy megtalálod.
Kicsit haragszik ugyan rád,
De azért
Visszavár.
Emlékszel még, ugye,
A kamasz éveinkre,
Ahogy együtt volt az a néhány
Jó barát?
|
||||
5. |
||||
Mother Nature's son
Born a poor young country boy, Mother Nature's son
All day long I'm sitting singing songs for everyone
Sit beside a mountain stream, see her waters rise
Listen to the pretty sound of music as she flies
Doo doo doo doo doo doo doo doo doo doo doo
Doo doo doo doo doo doo doo doo doo
Doo doo doo
Find me in my field of grass, Mother Nature's son
Swaying daises sing a lazy song beneath the sun
Doo doo doo doo doo doo doo doo doo doo doo
Doo doo doo doo doo doo doo doo doo
Doo doo doo doo doo doo
Yeah yeah yeah
Mother Nature's son
|
||||
6. |
||||
Hódító
Hegyek csúcsán, völgyek mélyén élt egyszer egy lány.
Ajka rózsa, haja mézből, szeme mint a borostyán.
Koszorút font virágokból, erdőn, mezőn táncolt,
S a sziklákon szerelméről, a napsugárról dalolt.
Hálósipkás, szakállas szellemként jött a tél,
Ő Ült a földön, s egy új ötlet síelt a képzeletén
Ha összegyúrná a sok havat, s embert csinálna belőle,
Lenne társa, míg szerelme nem száll le a földre.
Ébredj fel hóember!
S légy a játszótársam,
Ébredj fel hóember!
A napot már eleget vártam.
Közel nem jön, csak távolból hiteget,
S ha játszani hívom gúnyosan kinevet.
Ébredj fel hóember!
Ha nincs már nap legyél te a lámpa.
S világíts nekem , ki kezével hozott a világra!
Egy reggel gyanútlanul köszöntötték a tavaszt,
S a féltékeny nap a hóemberen folyót fakaszt.
A föld beitta , mert vízzé lesz mi hóból volt,
S eltűnik a lány, kit az ég mindig elnapolt.
Hegyek csúcsán, völgyek mélyén a szél sodor egy dalt,
Egy szakadékról melynek mélye drágakövet hajt.
telente mikor eljő a szakállas szellem
az ékkőből lány lesz, hogy álmáról énekeljen.
Ébredj fel hóember!
S légy a játszótársam,
Ébredj fel hóember!
A napot már eleget vártam.
Közel nem jön, csak távolból hiteget,
S mikor játszani hívom gúnyosan kinevet.
Ébredj fel hóember!
Ha nincs már nap legyél te a lámpa.
S világíts nekem , ki kezével hozott a világra!
|
||||
7. |
Hol voltál részlet
00:29
|
|||
8. |
Streaming and Download help
If you like Juhász Tomi, you may also like:
Bandcamp Daily your guide to the world of Bandcamp